Újratervezés

Ez most egy őszinte, és elég bensőséges cikk, mivel olyan dologról írok, amit nem szoktam megosztani másokkal.

Van úgy néha, hogy elindulunk lefelé a lejtőn. Követünk el hibákat, vannak rossz húzásaink, katasztrófális döntéseink, amelyek következményei a nyakunkba szakadnak. A szépen összerakott életünk elkezd szétesni. Felrobbannak a korábban nem konfrontált hibák. 

Ezt mindenki másként éli meg. Vannak, akik az elengedésről tanítanak: “Tanulj meg könnyen elengedi” mondják. Persze. Misem könnyebb. Pláne, amikor nyakig benne vagy az érzelmekben, a veszteségben, a “szar vagyok” érzésben. Nekem ez nem jött be. 

Szerintem nincs olyan élő ember, aki ne élte volna már át ezt a szabadesés szerű érzést. 

Tele vagyunk közhelyekkel: ha leértél az aljára, legalább nem esel tovább. A medence aljáról el lehet rugaszkodni.  Bleahhh – már attól rosszul vagyok, hogy ezeket leírtam. Pedig egy eléggé olyan a világunk, hogy keressük a megoldásokat a sebeinkre, és ilyenkor minden blőd tanács, minden olcsó mondat jól esik. 

A minap találkoztam egy kedves ismerősömmel, aki szintén egy ilyen “totál szétesett az életem, most mi lesz” időszakon ment keresztül. Azon kívül, hogy totálisan megértettem a helyzetét – és néha ez is segít – gondolkodtam, hogyan tudnék neki segíteni. 

Elég sokat beszélgettünk a szituról, amibe belekerült, és tényleg átéreztem a sztorit. Tök hasonló dolgon mentem  keresztül évekkel ezelőtt. 

A sok sok dumcsi közben rájöttem arra, hogy mindenkinek teljesen egyedi útja van az ilyen helyzetek kezelésére. És tényleg, ahány ember, annyi féle megoldás létezik. Ezt egyszerűen nem lehet tipizálni. 

De egy dolog talán mégis van. Ez pedig az, hogy erőltesd a figyelmedet a jövő felé! 

Persze, ez a lehető legnehezebb, amikor az ember teljesen belesüllyed a múltba, a veszteségbe, az iszapba. Pedig akkor is ez a túlélés. A JÖVŐ. 

Én mindig is csoport beállítottságú ember voltam, ezért nekem a munkaterápia segített mindig. 

Jó pár éve, amikor elváltam az első férjemtől, nagyon kiborultam. Volt egy jól menő konzulens cégem, fantasztikus munkatársakkal és üzlettársakkal, de a válás annyira megviselt, hogy teljesen elment a kedvem mindentől. Egy teljes hónapig otthon sajnáltattam magam, és igen igen nagy hasznát vettem a 200 db-os DVD gyűjteményemnek. Volt olyan nap, hogy a Thomas Crown ügyet háromszor néztem meg zsinórban. Aztán elkezdtem kilábalni a dologból, és onnan tudtam, hogy “gyógyulok”, hogy 2 nap alatt összeraktam egy luxus takarító cég teljes üzleti tervét: szervezési táblát, stratégiai tervet, szolgáltatás portfóliót, marketing tervet, stb. Úgy voltam vele, hogy nem akarok ott dolgozni, ahol a volt a férjem is van. Tehát ÚJRATERVEZÉS.   

Ez a jövő. És ez a két napos agymenésem tényleg kihozott az apátiából. Lelkes lettem, és éreztem teremtés igazi ízét, igazi örömét. 

Tehát az én szilvás közhelyem az újra tervezésre: 

  1. Bár nem kényelmes, és talán nem is reális, de ERŐLTESD A FIGYELMEDET A JÖVŐRE!
  2. Készíts üzleti tervet: 
    1. mi lesz a termék / szolgáltatás, amit el lehet adni
    2. mit mennyiért lehet eladni
    3. mennyi az elérhető maximális termelési kapacitás, amit rövid időn belül el lehet érni
    4. milyen marketing csatorna, illetve tölcsér kell ehhez a maximális kapacitáshoz
  3. KEZDD EL A KIÁRAMLÁST a lehetséges piacod felé.
  4. ÉLJ TOVÁBB!

A Luxus takarítós cég nem valósult meg, maradtam a konzulensi pályán, remélem jól tettem. De van egy állandó B tervem, ha beütne a mennykű.

Bőség!

Szilva szignó

 

A következő Bőség elérése tréningre itt tudsz jelentkezni!

Ha olvasnál valamit, itt nézz szét!

 

Kattints ide a hozzászóláshoz