Nekem nem reális!

A minap egy vezetővel dolgoztam és azt a titkot próbáltuk megfejteni, hogy mit csináljon, ha a beosztottaitól azt hallja, hogy “ez nekem nem reális”.  Kitűzi a heti termelési célokat, és az jön vissza, hogy ez nem reális, nem tudok varázsolni, nincsenek titkos fegyvereim, stb.

Ez egy eléggé idegesítő hozzáállás és tudom, hogy ettől sok vezető megőrül. 

Vezetőként tudod, hova akarsz eljutni a hó végére, az év végéig. Tudod, hogy sok mindent kell ennek érdekében megcsinálni még. De a csapatod valahogy mintha álomban lenne, és csak azt mondják, hogy “nem reális”. 

Ezt valahogy kezelni kell!

Ha elfogadjuk, hogy mi az, ami reális, akkor soha nem fogunk fejlődi, és soha nem haladunk előre. 

Számomra a reális szó nem azt jelenti, hogy valóságos, tényleges, hanem a burkolt megfogalmazása annak, hogy KÉNYELMES.

Persze az emberek nem így gondolnak erre, pedig ez az igazság. Ami reális, az kényelmes. Annál nem kell szétszakadni, annál nem kell kilépni a kis cuki komfort zónánkból. Ha valaki kényelmes életet akar élni, az szerintem nem is él igazán.

Hogyan lehet akkor felébreszteni a csapatot, és kiütni ezt a kényelmes hozzáállást?

Itt egy sztori: 

Sok évvel ezelőtt egy vidéki autókereskedő ügyfelem bevetette a következő módszert, amit javasoltam neki: növeld eggyel a tétet! 

Az történt, hogy az egyik héten igen szép eredményt értek el az emberei, és nagyon sok autót adtak át. A hét indító meetingen a vezető lelkesen bejelentette az adott heti termelési kvótát (célkitűzés, amit a csapatnak el kell érnie) ami persze több volt eggyel, mint az előző heti eredmény. Ilyenkor a csapat mindig elkezdi összeírni az összes lehetséges ügyfelet, akiknek össze lehet még hozni a heti átadást. A meeting végére el kell készíteni egy feladat tervet, hogy ki mit csinál melyik ügyféllel, hogy a csapat elérje a kvótát. A tervben vannak olyanok, ahol az autó már ott áll az udvaron és az új gazdájára vár, és vannak olyan ügyek, ahol csodát kell tenni, és meg kell mozgatni mindent, hogy felgyorsítsuk a hivatali, szállítói stb. folyamatokat. Ezen a héten a poén az volt, hogy a héten ünnepnap volt pénteken, tehát rövid hét volt. A csapat azonnal azt érezte, hogy a kiadott kvótát nem lehet megcsinálni. Több termelést rövidebb idő alatt? Aaaazt nem lehet… mondták. 

A vezető erre azonnal eggyel növelte az elérendő kvótát. Ok, akkor nem 12, hanem 13! Erre megint csak hőbörgés volt a válasz. Ok, akkor 14! Egyre nagyobb zúgolódás. És ez így ment 20-ig, amikor a csapat rájött arra, hogy a főnök nem viccel, és kiizzadták magukból az “autó átadási listát”. Persze mindenki prüszkölt, és morgott, és haragudott a főnökre, de volt egy feladatlistájuk, amin egész héten dolgozhattak. 

A heti eredmény 13 átadott autó volt, ami pont hárommal volt több az előző heti fantasztikus 10-nél. Igaz, nem érték el a 20 db-t, de nagyon jó lett a heti teljesítmény. Mindneki büszke volt magára. Ekkor már nem utálták annyira a főnököt. 

A meetingen az előző heti eredmény sem volt reális, nemhogy egy jóval magasabb szám. 

Mi ebből a tanulság? 

Ha tudod, hogy valamit nem lehet megcsinálni, igazad lesz, és nem fogod megcsinálni. Viszont ha nem azt nézed, hogy mi reális – magyarán mi kényelmes –  hanem, hogy mi a megoldás a célok elérésére, akkor sokkal több mindent meg tud csinálni az ember, a csapat, mint gondolná. És ez a fejlődés! 

Az élsportolók ezt pontosan tudják. És ezért tudnak elérni hihetetlen eredményeket. Nem azt nézik, hogy mi kényelmes, hanem azt, hogy mit akarnak elérni és ezért mit kell tenni! 

Töröld ki azt a szót a szótáradból, hogy reális. Ez csak a “kényelmes” vagy “lusta” szó üzleties, puccos becsomagolása. Olvass a sorok között. Aki reális dolgokat akar csinálni, az lusta vagy kényelmes. 

Sok sikert!

 

Bőség! 

Szilva szignó

 

Kukkants be a szilvakonyvek.hu oldalra további vezetői olvasmányokért!

Kattints ide a hozzászóláshoz