Neked megvan a saját pocsolyád?

Tegnap beszélgettem egy ügyfelemmel a motivációról. Full elcsépelt téma, sok előadó, töménytelen mennyiségű könyv, sok kókler és sámán, és mind tudja, mi a motiváció.

Azt mondja Csabi tegnap, ő csak akkor tud egy komoly projektet végig tolni teljes gőzzel, ha úgy érzi ez az ő játéka. Imád játszani. Ha nincs benne semmi játék a számára, akkor nem érdekli. Nem érdekli, ha sok pénzt kap, nem érdekli, ha megmenti a világot. Ha viszont játék, a szó legteljesebb értelmében, akkor mindent bele!

Jááááááátééééééééééék!

Gyerekként kipróbáltunk minden huncutságot. Minden pocsolyában nyakig benne voltunk, és minden szomszédos almafáról….. de ezt hagyjuk. Tudod miről beszélek.

Aztán bekerülünk a suliba, sok elvárás, sok korlát, sok szabály és valahogy bekockásodunk a konvenciókba. A huncutság pedig valami kerülendő, cikis dologgá sorvadt. Készültünk az ÉLETRE.

Amikor erről beszélgettem Csabival tegnap, tényleg megvolt a szemében az a huncut pocsoláyba ugrálós gyerek – negyvenvalahány évesen.

Kedvencem Walt Disney, aki mindig is ezt tartotta életfilozófiájának: játszani egy életen át!

Szerencsére egyre több olyan irányzat van, ami ezt a játékszellemet erősíti. Van egy teljesen új fogalom: gamification… szép magyar szó. Nem is tudom mi a magyar megfelelője. Talán játékosítás lehetne a jó szó erre. A lényeg, hogy az emberek imádják a játékokat, a versengést. Ez mindenkiben benne van valahol. Bennem tuti, aktív kajakosként egész tinédzserkoromban ebben éltem. Minden egyes edzés egy verseny volt, akár télen a tornateremben vagy a tanmedencében, akár nyáron a Dunán. A versenyszezon meg maga volt a mennyország! Minden hétvégén verseny, előfutamok, futamok és döntők. Pályasorsolások, versenykiírások. Imádtam!

De mi közöd van neked ehhez, mint vezető? Hát nagyon is sok! Ez egy újfajta menedzsment irányzat! Képzled el a legeslegunalmasabb adminisztratív feladatot, amitől mindneki rosszul van és bezombisodik tőle. De mi lenne, ha játékot vagy versenyt csinálnál belőle? De tényleg! Egy igazi versenyt! Pizzáért, mozijegyért, vagy csak egy nagyon díszes plecsniért, amit te adsz át a többi kolléga előtt.

Emlékszem sok évvel ezelőtt, amikor megbízott ügyvezető voltam, én is ezt a gamification-t nyomtam, bár tudta a vihar, hogy mi is ez. Bevezettem azt, hogy minden héten a meetingen mindenkinek adtam egy csokit, aki kötött egy szerződést. Pontosabban minden megkötött szerződésért járt egy csoki. Ez odáig fajult, hogy a kollégák a meeting előtt konkrétan leadátk a rendelésüket, hogy milyen csokit kérnek. Nem mondom, elég komoly összegeket költöttem rá. De nagyon megérte! Imádták és versegtek, hogy ki kap több csokit. Jól szórakoztunk. Van, aki azt mondta, a cukorbetegségre hajt! Persze jót röhögtünk ezen is.

Egy alkalommal odajött hozzám a Szolgáltatási osztályvezető és eléggé neheztelős hangon közölte, hogy nem O.K., hogy csak az értékesítőket jutalmazom. Igaz, ami igaz. Azonban az értékesítőknek én voltam a vezetője, a konzulenseknek nem. Bár ők is kaptak tőlem csokit, ha kötöttek szerződést. Szóval a Szolgáltatási osztályvezetőnek is ki kellett találnia valamit nekik.

Tegnap Csabi nagyon komoly képpel kifejtette, hogy neki kell egy pocsolya, amiben pacsálhat. És ha nincs meg neki ez az érzés, akkor az a projekt nem lesz sikeres. Játszani akar! Belevetni magát a sárba, piszokba, rúgni a bőrt és közben nagyokat kreálni. Aztán jót röhögtünk.

Megállapítottuk, hogy mindenkinek meg kell, hogy legyen a saját pocsolyája, amiben újra a gyermeki énje kerül elő, és azzal a lelkesedéssel tolja a feladatokat. Amikor már belekomolyodsz a melóba, akkor már megette a fene az egészet.

Neked megvan a pocsolyád?

Házi feladat: 

  1. Találd meg a saját pocsolyádat!
  2. Találj ki vicces, szórakoztató játékokat a kollégáknak – vagy akár saját magadnak – a leguncsibb, legutálatosabb feladatokra.
  3. JÁTSZ!!!!!

Addig is,

Bőség!

Szilva szignó

Könyveimet itt találod

A következő Bőség elérése tréningről itt tudsz olvasni

Kattints ide a hozzászóláshoz