Neked ki adta a szárnyaidat?

Sok helyen lehet olvasni cikkeket, lehet hallani véleményeket arról, hogy a mások elvárásainak való megfelelés mennyire rossz. Ezzel egyet is értek, meg nem is. 

Persze, amikor anyuka azt akarja, hogy az ő be nem teljesült vágyait éld meg, és legyél építész, aki elvégzi a műszaki egyetemet, de te táncolni akarsz, akkor a másoknak való megfelelés okozhat egy boldogtalanul leélt életet. Ez tényleg nem jó. 

Azonban ha az összes “külsős” elvárást azonosítjuk, mint “minden egyforma mindennel”, akkor ezek alapján megállapítjuk, hogy mindegyik elvárás rossz. Pfujj, az ördögtől való! 

Szerintem ez NEM egy jó irány és nagyon távol áll az igazságtól! 

Akkor mire jók az elvárások?

Van ezeknek pozitív értéke, vagy csak arra jók, hogy az ember még rosszabbnak érezze magát, ha nem tud megfelelni ezeknek az elvárásoknak?

Itt egy sztori:

Van egy furcsa hobbim az utóbbi időben. Nézem a Youtube-on az amerikai egyetemi tornászbajnokságot. Több dolog miatt is imádom. Egyszerűen lenyűgöz ez a sport a hihetetlen összetett képességei miatt. Fantasztikus erő kell a tornász csajoknak, hogy képesek legyenek a gyakorlatokat precízen elvégezni. Extrém hajlékonyság kell, kecsesség és tánctudás. Hihetetlen egyensúly érzék. És mindezt fegyelemmel, de mégis játékosan. Talán az egyik legkeményebb sport.

Felirat a pólón: “Beyoncé Empowered Me”

A múlt héten az Alabama állami egyetem tornász csapata és az Arkansas állami egyetem csapata vágott össze. A héten mindkét csapat tisztelgett a nők előtt, mint motiváló, inspiráló személyek előtt.

Mindenki olyan pólóban jelent meg, aminek a hátán ott volt annak a nőnek a neve, aki őt motiválja, inspirálja vagy hajtja előre, és még jobb teljesítményre készteti; akinek a szárnyait köszönheti. Volt, akit Beyonce, volt, akit Lady Diana és volt, akit az anyja inspirálja és teszi még “képesebbé”.  

Elgondolkodtam, hogy engem ki inspirál, ki hajt és kinek a példája hat rám energiaturbóként?

Kitől kapom a szárnyaimat?

Konkrétan 2 napig nem hagyott a gondolat, és már-már kezdtem azt érezni, hogy velem valami baj lehet, mert nincs olyan ember, aki így hat rám. Mondjuk mostanában van egy tornász, akit csodálattal és őszinte tisztelettel követek, Simon Biles. Korszakalkotó a női tornászsportban. Élő legenda már most, pedig még aktív. Ettől függetlenül nem tekintem mentoromnak. Sosem találkoztam vele, bár szívesen leülnék vele egy kávéra, egyszer… na mindegy.

Szóval kerestem, kutattam, és úgy tűnt, nincs ilyen ember. (Én a háládatlan, nagyképű, öntelt alak…) Aztán… jött a felismerés: 

DE VAN! Hurrrááá, nem vagyok félkegyelmű! 

A nagy felismerés az volt, hogy én magamtól várok el sokat. A környezetem az eddigi életem során nagyon kevés kivétellel nem hajtott, nem követelt meg tőlem többet, mint amit én gondoltam. 

Vajon jó lenne, ha lenne egy külső motivációs erő is, aki hajt előre, megköveteli tőlem a többet, a jobbat? Vajon hogyan reagálnék egy olyan “mentorra”, “vezetőre” aki nem törődne a nyafogásommal és hisztimmel, csak tolna előre? 

Ehhez persze az kellene, hogy

  • a “mentorom” lásson bennem többet, mint én magamban.
  • Az kellene, hogy szeressen mindenek ellenére, és átlendüljön a nehéz periódusaimon is.
  • Ehhez az kellene, hogy lássa a célomat, a küldetésemet és teljesen reális legyen neki is.

Tehát sok olyan tulajdonságnak kell meglennie egy mentorban, ami ritka és nagyon értékes. De ha jobban megnézzük ezt, ez a vezető dolga is.

Egy igazi vezető dolga pontosan ez: mentorálni az embereit és kihozni belőlük a legtöbbet úgy, hogy a beosztott egyre boldogabb és egyre büszkébb az elért eredményeivel, és mindezt önazonos módon.  

Sok itt a tanulság, van konklúzió bőven

  1. Az a legfontosabb, hogy saját magadtól várdd el a legtöbbet! Mindig. 
  2. Vezetőként is magadtól várdd el a jobb és szebb és bőségesebb teljesítményt!
  3. Ha választottál magadnak mentort, annak szeretnie kell téged és a küldetésedet. Hinnie kell benned és türelemmel és szakértelemmel kell tovább lökjön a nehéz helyzeteken. 
  4. A legjobb vezetők azok, akik fantasztikus mentorok is egyben. 
  5. Ha Te vagy az, aki inspirálsz másokat, akkor legyél méltó a legjobb mentor címre, és viselkedj úgy! Nincs nagyszerűbb dolog annál, amikor másoknak segítesz elérni a céljaikat!
  6. …és mégegyszer: MAGADTÓL VÁRDD A LEGTÖBBET, és a szárnyaidat magad növesztgesd, ne várj egy külső erőre, mert ez már önmagában is egy önleértékelés.

Kívánom, hogy legyél igazi vezető!

Bőség!

Szilva szignó

Ha a következő Bőség Elérése tréning érdekel, itt nézz szét!

Ha olvasnál valamit, itt találod a könyveket!

Hamarosan indul a The Real Leader Klub!

Kattints ide a hozzászóláshoz