zebra szabadságharcosai

A zebra szabadságharcosai

Degradált társadalomban élünk. Egy olyanban, ahol borzasztó alacsony értéke van az embernek. Az embert nem tisztelik, nem engedik meg, hogy saját véleménye legyen, és nem engedik meg neki, hogy jobb képességűvé váljon.

Ha valaki önkéntes munkát végez egy civil szervezetnek, gyakran lesajnálják:

“Te szerencsétlen barom, a saját életedért csinálj valamit!”

Ha valaki az önképzés mellett dönt, a környezete megint csak a lakás, a kocsi és a más roppant fontos kacatok irányába erőszakolja meg.

“Nehogy már azt hidd, hogy okosabb lehetsz? Hát nem látod, hogy béna vagy?” 

Degradált társadalomban élünk: mi az, ami fontos? A vagyon, a ház, a kocsi, és a műszempilla. A lehető legnagyobb felelősséget ezekért képesek vállalni az emberek. De ez nem csoda. Az egész környezet ezt zúdítja ránk: úgy sem tudod elérni, hogy jobb legyél, minek erre ennyit költeni? Költs arra, ami maradandó: a ház!

Ez mekkora baromság! Pedig ebben élünk!

Egyik este egy tüntetés után, ahol az elnyomás ellen, a hatalom értelmetlen túlkapása ellen tüntettük, a következő dolog esett meg velem:

Egy kereszteződésben akartam áthajtani. Siettem. A kereszteződés túloldalán egy zebra volt. Épp elindult rajta egy gyalogos, aki ha a megkezdett tempójában halad, bőven átért volna a zebrán.

Jobbról jött egy autó, elég messze volt. Én elindultam a kocsimmal, mert láttam, hogy a gyalogos kényelmesen átér a zebrán, meg sem fogom közelíteni. De ekkor Ő megállt, pontban a zebra közepén. Rámnézett, várt, és amikor már 3-4 méterre voltam tőle, elkezdett ordítani. Ha nem áll meg, észre sem veszi, hogy elmentem mögötte. Nem mentem gyorsan.

A tüntetés utáni lelkiállapotomban azon kezdtem el tűnődni: ez a gyalogos a zebrán vajon hány elnyomást képtelen kezelni az életében? Hányszor kellett megtanulnia a leckét, hogy ő egy senki? Hányan bizonyították be neki, hogy nem értékes, mint ember?

A legnagyobb volumenű szabadságharcát a zebrán vívta. Ez volt az ő nagyságrendje.

Nem volt szándékomban megijeszteni, sem elgázolni. És semmi esély nem volt rá. De ekkor ő végre érvényesíthette a jogait valakivel szemben. És ez én voltam.

Hát ezért akarom, hogy mindenki értse már meg: a gondolkodásmódod fog neked segíteni kimászni a kulimászból. Ha van tudásod, akkor van magabiztosságod, és akkor nem lehet elnyomni!

Te vagy az erő, az értelem, és az okosság. Engedd meg magadnak! Tanulj, fejleszd magad, és legyenek komolyabb szabadságharcaid!

Bőség!

Szilva szignó

Kattints ide a hozzászóláshoz